A csábító Kleopátra

2010. november 17. 12:57

Egy antik váza tanulmányozása közben érdekes elmélettel állt elő egy angol művészettörténész: szerinte a British Museumban őrzött edényen az a jelenet látható, amikor Kleopátra elcsábítja Antoniust.

Korábban

Az egyiptomi királynő, Kleopátra és a római tábornok, Marcus Antonius romantikus szerelmi történetét megörökítették egy, ma a British Museumban őrzött római vázán - állítják a régészeti szakértők. Susan Walker, a múzeum római osztályának volt vezetőhelyettese, az oxfordi Ashmolean Museum munkatársa szerint a vázán az a jelenet látható, amikor Kleopátra elcsábítja Antoniust. Körülöttük Cupido és Herkules fia leskelődnek. Utóbbit az magyarázza, hogy Marcus Antonius családja úgy tartotta: a família Herkulestől származik.

"Az ókor legnagyobb csábítói - Szép Heléna, Szemiramisz, Dido - közül Kleopátra illik legjobban a képbe, hiszen a váza figuráit az ő személyén keresztül lehet leginkább logikus összefüggésbe hozni egymással" - mondta a régész. Ha a feltevés igaznak bizonyul, rögtön eggyel gazdagszik a ritka ókori Kleopátra-ábrázolások száma. Lisa Schwappach-Schirriff, a San José-i Egyiptomi Múzeum szakértője szerint mindössze hét Kleopátra-szoborról tudunk, s mindegyik kőből készült. Walker szerint a vázán látható jelenet Antonius utolsó esélyét ábrázolja, amikor még megőrizheti római identitását - mielőtt az egyiptomi királynő végleg magába bolondítaná.

Az actiumi csata elvesztése után Antonius Alexandriába sietett, s téves híradásokból azt hitte, kedvese halott. Ezért öngyilkosságot követett el, és a legenda szerint a gyászoló Kleopátra is ugyanezt tette - megmaratta magát egy mérges kígyóval. A vázán, a női figura közelében, egy kígyó látható.

A váza készítésének idejét nehéz meghatározni. A radiokarbonos kormeghatározás üvegtárgyaknál rendszerint nem működik, hiszen ez az eljárás - jellegénél fogva - többnyire csak szerves anyagokból készült tárgyaknál alkalmazható. Létezik ugyan kifejezetten üvegtárgyak kormeghatározására alkalmas speciális eljárás, ám az csak olyan tárgyaknál működik, melyeket legalább 327 fokon hevítettek, és amelyhez tartozik talajminta is. A többi kormeghatározási módszerhez a tárgyból nyert mintákra volna szükség - ez pedig az edény megcsonkításával járna.

A váza első említése 1601-ből származik, tulajdonosa ekkor egy olasz bíboros volt. Margaret, Portland hercegének özvegye 1784-ben vásárolta meg az edényt, Portland negyedik hercege pedig 1810-ben adomáynozta a British Museumnak, s azóta is ott őrzik. Jerome Eisenberg, a Minerva művészeti és régészeti folyóirat szerkesztője korábban azt állította, hogy a váza a 15. században készült. Eisenberg szerint a rajta látható képek inkább reneszánsznak, s nem rómainak tűnnek.

Schwappach-Schirriff a Brtish Museum szakértőinek véleményét osztja. "A római kámea-üvegek - mint ez is - csak két rövid korszakban voltak népszerűek: i. e. 27 és i. sz. 68 között, és a 4. században egy darabig. Oly drágák voltak, hogy egyértelműen luxuscikknek számítottak. Igaz ugyan, hogy ha belegondolunk, hány ilyen tárgyat készítettek, és hány élhette túl épségben az évezredeket - aligha maradhatott egy is. Ugyanakkor Pompeji feltárásánál találtak egy kámea-üvegtáblát, és az is fennmaradt - sőt, még hasonlóságokat is mutat ezzel" - mondta a régész.